Egy különleges pecsétnyomó nem egészen a határból

Aki követte a sorozatunkat, annak feltűnhetett, hogy jórészt a terepbejárásokról, illetve az abból származó leletanyagról írtunk eddig. Rendhagyó módon ebben a részben egy igen különleges pecsétnyomót mutatunk be, melynek nem mindennapi története van.

A múzeumunk régészeti gyűjteményében őrizzük ezt az igen különleges tárgyat, melyről igen kevés információnk van, lévén, hogy még a múzeumunk alapítása előtti időkből került elő és csak az 50-es években vették leltárba, a múzeum alapítását követően.
Emiatt mind a tárgy előkerülési helyét, mind az előkerülésének idejét homály fedi.
A pecsétnyomón egy háromtornyú városkapu ábrázolása, valamint azt övező rovátkolt és farkasfogmintás díszítés látható, nagyjából a 14-15. század környékére keltezhető.

Igen különleges lelet, valószínűleg nem itt készülhetett és kereskedelem útján juthatott Orosháza környékére.
Legalábbis azt tudjuk, hogy hasonló agyagnegatívokat gyakran bocsátottak áruba a korabeli mesterek, de azok sem hasonlítanak teljes egészében az orosházi példányunkhoz, emiatt a tárgy egyedinek mondható, hiszen nem túl sok ehhez hasonló lelet ismert hazánkból.
Vélhetően vagy egy fazekasmesternek vagy valami olyan szakembernek lehetett a munkaeszköze aki ennek a pecsétlőnek a segítségével mintázta meg a tárgyait, vagy éppen készített belőle negatívot az öntéshez.

Azonban ami izgalmassá teszi a helyzetet az az, hogy hasonló mintájú díszítést edényen, kályhaszemen, vagy más tárgyon még nem találtunk, így a pontos funkcióját sem lehet megadni ennek a tárgynak.

Összességében tehát annyit tudunk róla, hogy valószínűleg messziről került ide, Orosháza környékére és a középkor idején használhatták, talán tárgyak díszítésére, a hazai leletanyagban pedig kevés ehhez hasonló tárgyat ismerünk, tökéletes párhuzamára nem bukkantunk még.
Annak ellenére, hogy ilyen lelet nem nagy valószínűséggel kerül elő a szántóföldről mégis fontosnak tartottuk bemutatni, hiszen egy nem mindennapi tárgyról van szó. Emiatt könnyen lehet, hogy ha egy szántón botlana bele a régész még ő is felkiáltana, hogy milyen furcsa kavics került a szemem elé.

Látható, hogy olykor-olykor egy egyszerű, első látásra semmitmondó töredék sokkal több információval tud szolgálni az egykor élt ember hétköznapjairól, mint egy ép tárgy, aminek nem ismerjük a pontos párhuzamait, emiatt nem szabad lebecsülni az aprócska edénydarabkákat hiszen azoknak néha több mondanivalójuk van mint egy szép pecsétnyomónak.