KezdőlapHírekFurcsa „kavicsok” szerte a határban IX.

Furcsa „kavicsok” szerte a határban IX.

Furcsa „kavicsok” szerte a határban IX.

Konyhai eszközök

A mezőn kóborló régész néha elmélázik azon, hogy vajon az előttünk élő emberek hogyan készítették el ételeiket, milyen eszközöket használtak ehhez és vajon finomakat főztek-e annak idején, egyáltalán mi került az asztalra egykoron?

Ezen kérdések egy részére a terepbejárási anyag is választ adhat, legalább az ételkészítés módszertanára irányuló kérdésekre, hiszen a földön heverő edények jó részét főzésre is használták valamikor.

Azonban vannak ezek mellett olyan töredékek, olyan darabok is amelyek használata kizárólag a konyhában volt jellemző, ilyenek többek között a fedők.


Kerámiafedő

Ahogy azt már megszokhattuk, az egykor élt emberek edényeinek jelentős része agyagból készült, fémedényeket ritkán használtak, hiszen azok a maguk idejében nagy értéket képviseltek, ennek megfelelően az edényekhez tartozó fedők is agyagból készültek.

Ezek a fedők hasonlítanak az általunk is használt fedőkhöz, annyi eltéréssel, hogy ezek sokkal kúposabb kialakításúak.
Az egyszerűbb példányokat kézzel formázták meg, nem korongon, ezek vastagabb falúak, kissé elnagyolt az alakjuk.

Ezek a fedők elszórtan jelennek meg a régészeti anyagban, a szarmata korban (Kr.u. 1–4. század) nagyobb számban fordulnak elő, azonban az azt követő századokra kevéssé jellemző a használatuk, majd az Árpád-kortól újból gyakoribbnak mondható a használatuk.
Az Árpád-kori fedők már korongon készültek legnagyobb számban, és sok esetben megfigyelhető az is, hogy az edényeken is egy ún. fedőhornyot alakítanak ki, mely egy belső perem a fazék száján, erre fekszik fel a fedő, ennek köszönhetően jobban bent tudta tartani a hőt.


Kerámiafedő

Ilyen horony a korábbi edényeken nem figyelhető meg. Arra vonatkozóan nincs adatunk, hogy esetleg más, esetleg romlandó anyagból készült fedőalkalmatosságokat használtak-e azokban a korokban ahol nem mutatható ki annyira markánsan az agyagból készült fedő használata.

Vélhetően ennek az étkezési szokáshoz is lehet köze, elképzelhető, hogy a szarmaták jobban kedvelték a főtt, párolt ételeket szemben mondjuk a 6–9. század között élt avarokkal akiknek inkább a sült ételek álltak a szívükhöz közelebb.
Azt jól tudjuk, hogy a szarmaták szerették a növényekben gazdagabb ételeket, sokkal több növényi eredetű ételt ettek, mint a fent említett avarok, akikről tudjuk, hogy a húsban gazdag étkezés hívei voltak, ez a két nép csontanyagán is meglátszik, mivel a szarmata vázak rosszabb megtartásúak az avarokéhoz képest, ez talán a fehérjékben szegényesebb étkezés is okozhatta.
Amíg az avar telepeken több állatcsont maradványát találjuk meg addig a szarmata telepeken kevesebb ilyen csont kerül elő, ellenben több tároló edényt és főző fazekat találunk, amelyek a szemesnövények tárolására, kásaként való elkészítésére utalhat, vélhetően ehhez hasonló ételek főzését könnyíthette a fedő használata is.
Azonban az avarok is használtak egy bizonyos fedő fajtát mely a 8-9. század környékén jelent meg, ezt parázsborítónak vagy sütőharangnak hívjuk.

Kerámiafedő

Ez az eszköz igen nagyméretű, kb 30-40 cm átmérőjű harang alakú fedő volt, melyet arra használtak, hogy segítségével füstöljék és párolják az alatta készült ételt.
Ennek a nagy fedőnek a tetején egy fül volt, ennek segítségével mozgatták a harangot.
Ezek a tárgyak nagy méretükből adódóan igen vastag falúak, általában töredékes formában találjuk meg őket, sokszor terepbejárások során is bukkanhatunk sütőharang töredékekre.

Ajánlott hírek

KIÁLLÍTÓHELYEINK