Sorozatunk mai részében Orosháza egyetlen műemlék épületével, az evangélikus templommal kapcsolatos régi fényképeket, képeslapokat mutatunk be a közönségnek.

Az evangélikus templom városunk egyetlen műemlék épülete, az ország egyik legnagyobb evangélikus temploma, befogadóképessége 2500 fő. A település egyik, ha nem a leghíresebb épületének története a 18. századig nyúlik vissza.

A mai Orosházát 1744. április 24-én a Tolna megyei Zombáról érkező evangélikus telepesek alapították meg.

Településünk területének akkori földbirtokosa, báró Harruckern Ferenc szabad vallásgyakorlást és adómentességet ígért a régi lakhelyükről hitük miatt elüldözött, evangélikus vallásukhoz ragaszkodó, magyar nemzetiségű jobbágyoknak.
Kezdetben csak imaházban, majd egy fatemplomban végezhették szertartásaikat, több évtizednyi küzdelem után aztán – II. József türelmi rendeletének hatására – 1785 végén megkapták az engedélyt egy új kőtemplom építésére.

Az orosházi templomépítés csak 1786-ban valósulhatott meg Szimonidesz János (1753–1822) lelkész vezetésével, ekkor a kelet-nyugati főhajó épült meg.

Az épület tornya már 9 évvel ezelőtt, 1777-ben elkészült, akkor tűzfigyelő-toronyként funkcionált, a templomtól azonban külön kellett állnia. A torony 40 méter magas, késő barokk stílusban épült.

Az 1830-as évben került sor a templom bővítésére, mivel az kicsinek bizonyult. Ekkor toldották meg az épületet a déli kereszthajóval, s építették egybe a tűzfigyelő toronnyal. Nagyszabású felújítása 1985-1987 között folyt, a 2000-es, 2010-es években további renováló munkálatokat végeztek rajta.

Fényképeink, képeslapjaink a 20. században készültek, az első a Thék Endre utca sarkán készült a második világháború előtti időszakban, a másodikon a templom tornyában álló tűzjelző férfi látható, kezében a jellegzetes kürttel, míg harmadik képünk egy légifelvétel a szocializmus korából.