A kerámiák készítése. A kézzel formált edény

Az eddigiekben számos dolgot olvashattunk a kerámiákról, azok díszítéséről, hallhattunk furcsa tárgyakról, kavics és meteor szerű töredékekről melyek olykor nem csak a laikusokat de még a szakembereket is gondolkodóra fogják.

Egy dologról azonban még nem esett szó, ez pedig a kerámiák készítésnek módjai.

Az egyik legegyszerűbb ilyen mód az edény kézzel való megformázása, mely egyben a készítés legősibb módszere is. Azonban az ember ne gondolja azt, hogy ezzel a technikával csak ronda, elnagyolt edényeket lehetett készíteni!

Az emberiség egészen a középkorig kézzel készítette a kerámiáinak egy részét, a korongolás csak a vaskortól jelent meg, de utána is párhuzamosan futott a két készítéstechnika.

Való igaz, hogy a kézzel formált kerámiák a későbbi korokban vastag, durva felületű, rosszul átégett, porózus szerkezetű edények voltak, ám például a bronzkor idején kifejezetten szép edényeket készítettek a pusztán a kezükkel az emberek.
Ezek a kerámiák általában vékonyfalúak, jól átégett, szépen eldolgozott, sima, gyakran polírozott felületűek.

Kerámiát kézzel készíteni többféle képpen is lehetett, egyrészt volt a legegyszerűbb módja, mikor az agyagot nagyjából megformázták és kiégették, másrészt egy némivel precízebb módozata volt mikor a régi idők fazekasai az agyagból hurkákat készítettek és ezeket a hurkákat pakolgatták egymásra, majd összedolgozták őket, ezt hurkatechnikának nevezzük.
A későbbi korokban, nevezetesen az Árpád-korban fordul elő, mikor ezzel a technikával elkészítették a kerámia alapját, majd utólag korongon befejezték azt.

Látható, hogy az egykori gölöncsérek milyen találékonyak voltak ha kerámiakészítésről volt szó, bár az nagy kérdés, hogy a korong megjelenésétől hogyan értelmezzük a kézzel formált kerámiákat. Ezeket valóban gölöncsérek, vagyis „hivatásos” fazekasok készítették? Esetleg otthon valaki legyártotta magának a szükséges edénykészletet? Talán a korongolt és kézzel készített edények más funkciót töltöttek be?

Ezekre az érdekes kérdésekre sajnos a terepbejárási anyag nem ad választ, arra azonban elegendő, hogy megtudhassuk mely népesség hagyatékával van éppen dolgunk az adott területen, s így később talán alaposabb kutatásokkal ezek a kérdések is megválaszolásra kerülnek.