Manapság már egymástól távol tartózkodó emberek is nagyon könnyen fel tudják egymással venni a kapcsolatot, köszönhetően a digitális technikai újításoknak, mint például a mobiltelefon, vagy az azonnali üzenetküldő alkalmazások.

Ezek a „kütyük” már a mindennapi életünk részévé váltak, de nézzük, hogyan oldották meg az egymás közti kommunikációt őseink a múltban.

A képen látható üzenetvivő tok amúzeum gyűjteményének része.

A tárgy a 18-19. században hasznos kommunikációs-és tárolóeszköznek számított. Fából készült, hátulján céh emblémák láthatók.
A leltárkönyv adatai alapján, Tótkomlóson gyűjtötték.

Található rajta egy kis ajtó, amelyet kinyitottak, belehelyezték az üzenetet, majd rázárták. A bezárással megakadályozták azt, hogy az üzenetet szállító küldönc, vagy bárki más beleolvashasson a levélbe.
A levelet vagy a tokot bizonyos esetekben pecséttel is lezárták, ennek sértetlensége igazolta, hogy senki illetéktelen nem férhetett hozzá a levélhez. Üzenetvivő tokot magánszemélyek és hivatalos szervek is egyaránt használtak.
Ez, a múzeumunk tulajdonában lévő darab a 2005-ben megnyílt, régi állandó kiállításunk részét képezte mostanáig.