Az Írni-olvasni tudás Nemzetközi Világnapja alkalmából idézzük fel a régi tanyasi iskolák létét Nagy Gyula múzeumalapító leírása nyomán.
Az 1800-as évek végén a tanyai nép maga állított iskolát, melyekben sokszor nem képzett tanárok tanítottak. Ezért ún. zugiskolának nevezték őket.

Írni, olvasni, számolni tanultak, valamint hittant.
Általánosságban egy kis szobában, a kamrában vagy az istállóban teltek az órák.

A fűtéshez kellő száríziket, szalmát a tanulók hordták össze.
A terem felszerelése csekély volt: tábla, támla nélküli padok, tábla törlő, tenyérverő pálca, földgömb.
A tanítók pénzt vagy élelmet kaptak a szolgálatukért, a szülőktől, tanulónként.

Az iskolások házilag készített tarisznyában hordták a felszerelésüket, melynek lehajtós teteje gombbal záródott. Könyveket, palatáblát, íróeszközt használtak.
Hatodik osztályig jártak iskolába, így vegyes korosztály volt a teremben, a tanító külön leckét adott.
A fegyelmezés szóbeli szidás, vagy pálcás pacsi, azaz tenyeres, fenekelés, pálcás körmös lehetett.

Az iskolai vizsgára a helyi pap és egy esküdt ment ki, hogy meghallgassák az iskolásokat. Végül vizsgalapot kaptak.
1885-ben egyszerre 5 tanyai iskola építését határozta el a település, így az 1890-es években községi iskolákat szerveztek, ezért megszűntek a zugiskolák.

Tekintsék meg kedves olvasók a régi fotók által megörökített iskolák épületét, melyek a Fecskésparton és a Gombkötő-tanyánál készültek!