A Múzeumban töltötték a tanórát az Orosháza, Székács József Evangélikus Közoktatási Intézmény fiatal tanulói december 06-án és 07-én, ahol múzeumpedagógiai foglalkozás keretében megismerkedtek a kenyérsütés menetével, fortélyaival – a dagasztással, kelesztéssel és a sütéssel.

Az előkészületek a múzeumban napokkal ezelőtt elkezdődtek, hiszen az alapanyagokat, az edényeket elő kellett készíteni és a kemencét is fel kellett fűteni.

Az első nap reggel 8-ra már minden készen állt.

Hangos zsivajjal megérkezett az 5. b osztály. A foglalkozás az alapanyagok megismerésével és felismerésével kezdődött, ekkor kicsit elcsöndesedtek, de a munka heve hamar elragadta őket. Könyökig lisztesen, tésztásan dolgoztak és irányítgatták egymást.
Józóné Kati múzeumpedagógus -szintén lisztesen, feltűrt ingben- katonásan vezényelte a munkát a zsongás közepette és az ügyes kis kezek szorgoskodása nyomán –melyet fényképeken örökítettünk meg– nagyon szép kenyértészták készültek.

Míg a gyerekek visszamentek az iskolába 3 tanórára, a kenyerek szépen formálódtak, várva vissza őket.

Délután Celuskáné Csepregi Alícia tanárnő vezette be az izgatott gyerekeket. A kenyértészták szépen megkeltek és -miután egy késsel bemetszették a tészta tetejét– egyből a kemencébe kerültek.

Míg sültek a személyre szabott cipók, a gyerekek játszottak és zsibongva várták a fejleményeket.

Időről időre bekukkantottak a kemencébe, ellenőrizni a sülés folyamatát.

Végül elkészültek a szép cipók, melyeket még a tepsiben „megmosdattak” vízzel.

Mikor már kézzel meg lehetett fogni a kis kenyereket, a gyerekekhez kerültek, akiket fokozottan kellett felügyelni, nehogy kísértésbe essenek és melegen kezdjék el enni a fantasztikus illatú finomságot. Hiába azonban az odafigyelés, azért csak csipegettek belőle és a hangzavar meg az arcok elárulták, hogy minden nagyon jó lett.

A foglalkozás vége felé a gyerekek már sok képet készíthettek és végül egy mosolygós csoportképpel zárult a nap.

A második napon a „szokott” időben érkeztek a gyerekek, ezúttal az 5. a osztály. A „kis pékek” körülvették az asztalt, majd elindult a foglakozás.

Néhány fontos tudnivaló kihirdetése és az alap munkaműveletek megmutatása után

máris mindenki könyékig benne volt a dagasztóedényben. Gőzerővel folyt a munka.

A gyerekek nagyon lelkesek voltak. Munkájuk nyomán ismét gyönyörű szép kenyértészták készültek, melyeknek kelniük kellett sütés előtt, így a tanulók ismét „visszavonultak” néhány tanórára az iskolába.

Délután izgatottan tértek vissza a „szakemberek” és a megkelt szép kis cipókat azonnal a kemencébe tették sülni. A várakozás ismét játékkal és beszélgetéssel telt, de érződött a türelmetlenség.

Mikor a kenyerek megsültek, mindenki odasereglett és nézték, ahogy Kati kiveszi őket a kemencéből és vízzel megkeni a tetejüket.

A finom, friss kenyérillat mindenkit megbabonázott, csillogó szemmel várták, hogy kiosszák őket.

Természetesen most is figyelni kellett, mert a gyerekek azonnal elkezdtek „csipegetni”.

Mindenki sok fényképet készített. A napot ismét egy nevető csoportképpel zártuk.