Időszaki várostörténeti kiállítás nyílt a Nagy Gyula Területi Múzeumban. 2019. április 29-én az 1744-ben újraalapított „harmadik Orosháza” 275. születésnapjára emlékeztünk.

Orosháza város 1744-ben történt újraalapításának 275. évfordulójára emlékezve időszaki kiállítás nyílt 2019. április 29-én a Nagy Gyula Területi Múzeumban. Városunk 1241-ben a terjeszkedő Mongol Világbirodalom, 1596-ban pedig az oszmán-török hadak krími tatár segédcsapatai pusztításának esett áldozatul, az 1744-ben másodjára is újjászülető település már a mai város előképe. Minden viszontagság ellenére ma is él, az alapító 30 család után 275 évvel Békés megye 3. városa, valamivel több, mint 28 és félezer fővel. Kiállításunk ennek az időszaknak a történetét igyekezett megrajzolni – alapvetően az ismert események mentén haladva és elsősorban a múzeum történeti és kisebb részben néprajzi gyűjteményének anyagából válogatva. Ez bizonyos értelemben megszabta lehetőségeink határát, de azt szerettük volna, ha a város története a haza történetébe ágyazva, mégis önállóan, a saját emlékeivel áll a látogatók elé. Ennél fogva a tárlat az eltelt időszak fontosabb helyi vonatkozásaira fókuszál, de egyszersmind olyan nagyhatású események köré is épül, amelyek az ország és a nemzet számára is sorsdöntők voltak – ilyen pl. az első világháború és a román megszállás vagy az 1848/49-es és az 1956-os forradalom és szabadságharc időszaka.

A két terem az elrendezés szempontjából egy nagyobb térnek számít, így időrendi sorrendben haladva, balról indítva, az órajárásnak megfelelően érdemes végighaladni a kiállításon. A falakon, illetve a kiállítási tér jobb oldalán, a paravánokon eligazító szöveg segíti a tájékozódást a város múltjában. A terem bal sarka az 1744 előtti időszakot idézi meg mind a város, mind az Orosházát újraalapító zombai telepesek szempontjából. Az első terem bal felső sarkában az ismét életre kelő település első félszázada, valamint egy korabeli lakóház került leírásra, utóbbi egynémely jellegzetes tárgyai révén megjelenítésre is. Ehhez hasonlóan, a fal másik oldalán egy ehhez képest 100 évvel későbbi kép bontakozik ki – mindkettő Veres József, egykori orosházi evangélikus lelkész és a vidék országgyűlési képviselőjének leírására hagyatkozva. A polgárosulásnak és fejlődésnek az az üteme, amely Orosházán is végbement valószínűleg soha nem történhetett volna meg az 1867-es Kiegyezés és a dualista állam, az Osztrák-Magyar Monarchia megteremtése nélkül, de a Kiegyezés sem lett volna az, ami az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc révén kiharcolt vívmányok elfogadása nélkül. A 2. terem bal felső sarka ezt az időszakot mutatja be, a szimmetrikus elrendezés pedig törés nélkül köti át az eltelt időt a most már több, mint 100 évvel ezelőtt lezajlott Nagy Háború korába, melynek dicstelen végén nemcsak a Monarchia hullott szét, de az ezeréves Magyar Királyságra is nehéz és gondterhes évek következtek. A város 11 hónapon át tartó román megszállását teljesen külön paraván mutatja be, ahol korabeli kéziratos térkép, azzal egykorú újság és a megyei levéltárból származó eredeti iratanyag másolata ad képet arról az időről, amikor közel sem volt bizonyos, hogy a város az újonnan létesült Nagy-Románia része lesz-e, vagy a megcsonkított Magyarország része marad. Tovább haladva a Horthy-korszak, mint alapvetően az ebbe a helyzetbe belenyugodni nem hajlandó korszak és kurzus kerül bemutatásra, amelyet az első terem jobb oldalán kialakított, az államszocialista időszak két nagy részegységének történetét felvillantó és ugyancsak szimmetrikus elrendezésű része zár. A három paraván közül a középső egy-egy szöveges tablón röviden összegzi az 1945–1956, illetve az azt követő időszak helyi vonatkozásainak főbb történéseit. Az ettől balra található álló vitrinben lévő és a paravánon elhelyezett anyaggal a Rákosi-korszak, illetve az ’56-os események jobban megragadható eseményei kerültek bemutatásra, a jobbra lévő vitrin és paraván pedig az 1990-es szabad választásokig idézi meg Orosháza múltját.