2015-ben az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum tudomására jutott Kerekes Györgynek köszönhetően, hogy Mezőhegyes határában, a kanális mentén egy régészeti lelőhely található. Ezt követően egy helyszíni szemle során megállapítottuk, hogy a csatorna partfalaiból emberi maradványok, s az É-i oldalon egy téglaépítmény maradványai kerültek elő, melyek valószínűleg az Árpád-kor időszakára keltezhetők. A lelőhely szerencsétlen elhelyezkedéséből eredően a régészeti emlékek folyamatos veszélyeztetettségnek vannak kitéve, ezért egy mentő feltárás keretében kívánjuk feltárni a leginkább pusztuló részeket.
Az illetékesekkel egyeztetve 2017 őszén kezdtük meg a munkát, melynek során főként a tégla építmény, illetve az annak közvetlen közelében található sírok feltárására koncentráltunk. Az előzetes eredmények alapján a temetőt az Árpád-korban létesíthették, a legkorábbi keltező értékű lelet erről a területről egy szórványként előkerült III. István (1162–1172) érme. Ez alapján a temetőt már biztosan használták a 12. században, de nem kizárt, hogy már ez előtt megnyitották a temetkezési helyet. Az Árpád-kori temetőkre jellemző leletszegénység itt is megfigyelhető: az említett érmén kívül csak egy szintén szórvány vascsat, illetve néhány koporsószeg és koporsóvasalás került elő a temető területéről. Érdekesség, hogy a temető sírjai között egy-két esetben téglakerettel, illetve téglasorral díszített temetkezések is előfordultak. A megfigyelt jelenségek alapján az elhunytakat halotti lepelben vagy koporsóban temették el, s esetenként a korábbi sírokat is megbolygatták egy-egy újabb temetés során. Idén csak a temető legnyugatibb szélén lévő sírokat vizsgáltuk, azonban a temető jelentős kiterjedéssel bír, s É-i, K-i és D-i irányba is folytatódik. A temető mérete alapján feltehetően több kisebb település használhatta ezt a sírmezőt temetkezési helyként, ahogy erre a közelben található kisebb településnyomok is utalnak.
A téglából készült építmény alaprajzának és funkciójának meghatározása egyelőre további kutatást igényel, de a belőle származó leletek alapján annyi valószínűsíthető, hogy nagyjából a temetővel egy időben lehetett használatban. Különlegessége, hogy a téglák mellett tetőcserepek is előkerültek az omladékából. A területen elvétve néhány kerámiatöredék is napvilágot látott, ezek mind a 11–13. századra jellemző példányok.
A kutatás jelenleg is zajlik, s bár még vannak megválaszolatlan kérdések, a lelőhely már most is jelentős régészeti adatokkal szolgál.
A feltárási munkákban többen is részt vettek segítőként, így köszönetünket fejezzük ki a Kozma Ferenc Szakképző Iskola kollégistáinak, Molnár Leventének, valamint az orosházi múzeum Munkatársainak és Családjuknak.
