Középkoros konferencián mutattuk be Budapesten  a középkori Pereg emlékeit.

Érett Középkor elnevezéssel régészeti konferenciát rendezett a Budapesti Történeti Múzeum 2019. február 21–22-én.

Itt Rózsa Zoltán ismertette a Száraz-ér menti központ – Végegyháza, Zsibrik-domb, Őskaszaper – 3.000 éves főbb csomópontjait, majd Szigeti Judit mutatta be múzeumunk korábbi ásatásai során itt napvilágra került Árpád-kori és középkori emlékeket.

A mai Végegyháza határában található az úgynevezett Zsibrik-domb, régészeti lelőhely. Itt, egy igen jelentős, 3.000 éves bronzkori földvár romjain a későbbiekben sem szakadt meg az élet. A földrajzi környezetnek köszönhetően a népvándorlás kor hagyatéka ugyanúgy megtalálható, mint a magyar középkor emlékei.

Az Árpád-korban igen fontos központ épült itt ki, melynek jelentőségét a sószállítás vízi útjának kiépülése adja. A Maroson szállított sót egy mesterséges csatornán szállították a mai Battonya térségéig, majd a Száraz-éren Peregig. Innen egy másik mesterséges csatorna épült, és a sószállító hajók képesek voltak az igen értékes árut egészen a Körösök vidékéig szállítani.

Pereg a 12–13. század fordulóján kinőtte magát, ám a tatárjárás során a tatár teljesen elpusztította az árkok közé menekült 70 falu népét. Erről Rogerius nagyváradi kanonok írt igen szemléletesen, könyvének 37. fejezetében. A lelőhely területe a Hunyadyak alatt kezdte ismét betölteni központi szerepét. Mezővárosi rangot kapott, és a marhahajtásból igen meg is gazdagodott. Mellékelt képünkön Zsikai Péter és Zsikainé Náfrádi Krisztina által itt gyűjtött későközépkori tárgyak egy része látható.

Pereg, Őskaszaper területe a mai Kaszapertől délre, a Száraz-ér partján fekszik, itt a Kaszaperi Önkormányzat egy régészeti parkot üzemeltet, ahol a szép táj, és a benne élő ember megmentett hagyatéka csodálható meg.