Jó gyümölcstermés esetén ősszel cefréből készül a pálinka. Nagy Gyula leírásából olvashatjuk, hogy nők és férfiak is főztek pálinkát, ha volt miből, sokszor éjjel-nappal.

1918 után cukorrépából vagy melaszból főzték, sparhelton vagy rézüstben.
Legtöbben csak módjával fogyasztották, leginkább evés előtt koccintottak vele. Ha a gazda szerette a pálinkát, akkor egész nap ihatta: a napi adagot cserépbutellába töltötte.

Minden idősebb férfinak volt butellája, ezt magával vihette disznótorra, lakodalomba.
Ezen butella szélesebb oldallapján felirat olvasható, a készítő fazekas egyes szám első személyben szólaltatja meg a butellát, tehát „beszélteti”, megszemélyesíti.