Régen ha lehetett minden évben főztek szilvalekvárt, amikor a termés úgy adta, akkor két évre valót is. Ez attól is függött, hogy a családban mennyire szerették a lekvárt.

A kimagozott, ledarált szilvát üstben főzték meg, amely egész napos munka volt.
Vigyázni kellett, nehogy leégjen az üstben. Cukrot csak a legvégén tettek hozzá, különben megpörkölődött és barna lett a lekvár.

A kifőtt lekvárt lekváros fazekakba tették, abban hűlt ki.
A gyerekek többször vittek uzsonnára szilvalekváros kenyeret, de a lekvár nagy részét a konyhában készített tésztákhoz használták el.

A baracklekvár általában cukros tésztába került bele. Lekváros derelye, lekváros gombóc, fánk, különféle kiflik készültek, melyeket lekvárral ízesítettek az asszonyok.