Mesélő töredékek. A töredékek csoportosítása

Az eddigiekben sok mindent megtudhattunk egy-egy edénytöredékről, illetve magukról az edényekről is. Aki követte a sorozatot már jól tudhatja, hogy a szántóföldön heverő kavicsok nem minden esetben kavicsok,

sőt azt is megtudhatta, hogy milyen érdekességeket árulnak el ezek a töredékek magukról ha figyelmesen hallgatjuk őket.

Azonban eddig nem esett szó arról, hogy egy-egy ilyen töredék esetében mi a legelső dolog amit megállapíthatunk.
Ez nagyjából egy beszélgetéshez hasonlítható legegyszerűbben, mikor egy számunkra idegen emberrel találkozunk és szóba elegyedünk vele először üdvözöljük egymást, majd megkérdezzük a nevét, illetve olykor azt is, hogyan szólíthatjuk a másikat.

Nos, egy földön heverő cserép esetében a nevét már tudjuk, így a találkozás első pontját kipipálhatjuk, azonban ahhoz, hogy mesélhessen is nekünk érdemes kideríteni hogyan is szólíthatjuk.
Mivel valójában a kerámiatöredékek nem tudnak beszélni, így erre magunktól kell rájönnünk, de ha alaposan megvizsgáljuk a kezünkben heverő töredéket akkor nincs is szüksége szájra ahhoz, hogy elmondja hogyan is szólítsuk.
Alapvetően az edényeket, és így azok töredékeit is, három fő részre oszthatjuk, míg az edényeket a száj-has-alj részekre bonthatjuk, addig azok töredékeit peremre, oldalra valamint aljra oszthatjuk fel.

Ezeken belül további csoportokat lehet képezni mind az edények mind a töredékek esetében, hiszen az edényeknek lehet még nyaka vagy füle is például, a töredékek pedig előkerülhetnek különböző kombinációkban is, mint perem- és oldaltöredék, vagy oldal- és aljtöredék, de szerencsés esetben olyan is előfordul, hogy mindhárom edényrész egy töredéket alkot, ezt teljes profilú töredéknek nevezzük.

Most az olvasó arra gondolhat magában, hogy „ez mind nagyon izgalmas, de honnan lehet tudni, hogy egy egyszerű töredék mégis milyen töredék valójában?” A kérdésre a választ maga a töredék árulja el, ugyanis, ha alaposan megvizsgálja észrevehet rajta olyan sajátosságokat melyek alapján elárulja, hogy hogyan is szólíthatjuk, vagyis az egykori edény mely részét képezte.

A peremtöredékek esetében nincs nehéz dolgunk, hiszen az edények pereme általában eldolgozott, lekerekített, gömbölyített, levágott, sokféle módon kiképezhették, ugyanígy az aljtöredékek esetében is könnyen elárulja magát a töredék, hiszen az edényaljak mindig laposabbak, hogy az edény stabilan állhasson rajta, azt is megtudhattuk pár résszel ezelőtt, hogy az aljon megfigyelhetjük azt is, hogy milyen készítéstechnikával készültek az edények.

Az oldaltöredékek már kicsit feladják a leckét, már nem abban, hogy azok oldaltöredékek, hiszen azt könnyen kideríthetjük, mivel ezeknek nincs eldolgozott szélük, de még nem is laposak. Ellenben ezeknek a töredékeknek a profilja, vagyis a törésfelülete elárulhatja, hogy az edény tetejének, közepének vagy az aljának a töredékei, ehhez azonban alaposan meg kell vizsgálni a kezünkben heverő cserepet.
Az edény felső részének a töredéke fentről lefelé fokozatosan vastagodik, míg a középső töredék egyenletes vastagságú, addig az aljtöredék pedig az alj irányába vastagszik.

Ezeket az irányokat a töredékek belső felületén, a korongolás esetleges nyomainak az irányából, vagy más, a kerámia eldolgozására utaló nyomokból lehet következtetni.
Látható, hogy egy-egy töredékkel való találkozás mennyi érdekességet rejt magában, ha figyelmesen hallgatjuk a meséjét számos hasznos tapasztalatot szerezhetünk.