A kerámiák készítése. A redukált égetés
Az előző héten megismerkedhettünk az oxidációs égetéssel, mely nyakatekert fogalom mögött tulajdonképpen az egyszerű égetés áll, azonban a kerámiakészítés másik módjáról nem esett még szó.
Ez a készítési mód az előzőhöz képest szintén kacifántos kifejezés, mely nem más mint a redukált égetés.
A szemfülesebb olvasóink már sejthetik, hogy ha az oxidációs égetésnek a módja az volt, hogy hagyták, hogy az oxigén szabadon áramoljon az égés során akkor ennek az eljárásnak a lényege az oxigén áramlásának valamilyen módon történő szabályozása.
Nem kell itt nagy varázslatra gondolni egyből, ezt a szabályozást a kor gölöncsérei nem más módon érték el minthogy a kemence nyílásait valamilyen módon betömték, és így az oxigén megrekedt az égéstérben, a tűz emiatt elkezdett kormolni, ilyenkor a kerámiák színe is más lesz, szürkés, feketés, hiszen az égéstérben a tűz oxigén híján inkább csak füstöl, vagyis tökéletlen égés játszódik le, magyarán az égés során az oxigénhiány miatt a kemencében lévő széntartalmú anyagokból korom keletkezik.
Ez a korom rakódik rá az edényekre is, ettől lesznek sötétebb árnyalatúak az így készült fazekak, melyek töredékeit találjuk meg a szántóföldön olykor-olykor, nagyobb, épebb párjai pedig a múzeumok kiállításaiban várják a bámészkodókat akiknek talán többet is mesélnek mind a furcsa „kavicsok”, mind a belőlük összeálló edények.
