A mikroszkóp alatt. A kerámiák színes világa

A Furcsa „kavicsok” szerte a határban sorozattal múzeumunk szerette volna bemutatni, hogy mennyi hasznos és érdekes adatot nyerhetünk ki a szántóföldeken heverő cserepekből, illetve azt, hogy mennyi fontos információval bír egy-egy ilyen töredék.

Az eddigiekben csak azokról az információkról hallhattak, illetve olvashattak az érdeklődők amelyeket kizárólag a két szemünkkel tudtunk kiolvasni egy-egy töredékből, azonban most rendhagyó módon szeretnénk bemutatni a kerámiák azon rejtett világát amely csak a mikroszkóp alatt tárul elénk, így ebben az epizódban a petrográfiai vizsgálatokról olvashatnak.

Ezeknél a vizsgálatoknál először a kerámiából egy vékonycsiszolatot készítenek, melyet később mikroszkóp alatt tudnak vizsgálni.
Ezek a csiszolatok, ahogy a nevük is sugallja, rendkívül vékonyak, nagyjából 30 μm (0,03 mm) vastagok.

Ezen a csiszolatok mikroszkópos vizsgálatának köszönhetően közelebbről megismerhetjük az egyes edénytípusokat, megtudhatjuk hogy, milyen anyagokkal soványították őket, esetleg arra is fényt deríthetünk, hogy a nyersanyag amiből készült az helyi eredetű-e.

A mikroszkóppal különböző ásványokat azonosíthatunk, melyek különböző kőzetek alkotóelemei lehetnek, ezeknek, illetve ezek összességéből álló szöveti képnek a vizsgálatával kideríthetjük, hogy mivel soványították annak idején a kerámiákat, illetve, hogy magában az agyagban milyen ásványok vagy kristályok találhatók.

A kerámiák szöveti képének vizsgálatán keresztül a törmelékszemcsék vizsgálatával, azok mennyiségének a vizsgálatával tudjuk megmondani, hogy az adott törmelékszemcse természetes úton, magában az agyagban volt megtalálható, vagy utólag adták hozzá, tehát soványító anyagként van jelen.

Nyilvánvalóan ezeket a vizsgálatokat nem érdemes terepbejárásból származó anyagon elvégezni, hiszen ezek a leletek kontextus nélküliek, szórványok, mégis sok esetben ezen leletek felgyűjtése nélkül nem ismerhetjük meg előre a minket körülvevő lelőhelyeket, melyeket a későbbiekben alaposabban is kutathatunk, az onnan előkerülő kerámiaanyagot pedig már ilyen módszerekkel is vizsgálhatjuk.

Bízunk abban, hogy a későbbiekben más szemmel fogják nézni a szemük előtt heverő kerámiákat és töredékeket és egy-egy cserép vagy edény láttán gondolkodóba fognak, hogy vajon milyen története lehet ennek a tárgynak, és nem feledik el, hogy a múltbéli ember leleményességének köszönhetően nem csak ezeket a furcsa „kavicsokat” találhatjuk meg a földeken, de még talán ezen sorokat sem olvashatnánk.

Ennélfogva sorozatunk zárógondolatának a magyar régészet egyik úttörőjének, Ipolyi Arnoldnak az intelmeit idéznénk: „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze maradványainkat és töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s azáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő.”