A kerámiák díszítése: Rátett díszek
Aki követi a sorozatot annak már világossá válhatott, hogy az egykor hazánkban megtelepedett emberek igen változatosan díszítették az edényeiket, melyek töredékeivel a szántóföldeken találkozhatunk.
Ezen cserépdarabokat véli az avatatlan szem „kavicsnak”, és hagyja figyelmen kívül azt, hogy mennyit tud mesélni egy-egy ilyen töredék.
A kerámiák díszítésének egy újabb módjával szeretnénk ha megismerkednének, ez pedig az úgynevezett rátett dísz, mely szintén egy igen gyakori díszítési mód volt egykoron.
A díszítés lényege, hogy az edény falára agyagból készült díszt helyeznek, tehát nem magát a kerámiát formálják, díszítik, hanem egy plusz rétegből kialakított díszítéssel emelték az egykori fazekasok a portékájuk szépségét. Minden kornak megvolt a maga közkedvelt rátett dísze, az őskorban előfordulnak bütyökdíszek, de agyaghurkából megformált díszek is, melyeket további vágásokkal vagy benyomkodásokkal is díszíthettek.
A későbbi korokban a bütyköket inkább hurkára cserélték a fazekasok, ilyen szalagdíszeket egészen a 18-19. századig láthatunk az edények falán.
Egyes elképzelések szerint a rátett díszeknek az edények esztétikai értékének az emelésén túl még a tárgyak szó szerinti emelésben is fontos szerepe volt, ugyanis ezek az edény síkjából kiugró díszek a kerámiák tartását is megkönnyítették.
Erre utalhat az az összefüggés is, hogy ilyen díszeket olykor igen nagyméretű edényeken találunk, melyre az egyes töredékek vastag fala utalhat. Ennélfogva elmondható, hogy az egykor élt rafinált fazekasok szerették a praktikus megoldásokat. Több esetben is láthattuk, hogy igyekeztek olyan díszítéseket alkalmazni, melyek az esztétikum mellett magában hordozták a praktikumot is.
