Múzeumunk történeti gyűjteménye gazdag papírpénz gyűjteménnyel rendelkezik, sorozatunk mostani részében ezek közül mutatunk be néhányat.

Mai témánk a pengő, mely egykori magyar pénznem, 1927. január 1-én vezették be, 1946. július 31-ig volt fizetőeszköz Magyarországon.

1937-ig stabil, értékálló pénznek bizonyult, a második világháború alatt azonban rengeteget vesztett értékéből, az igazi lejtőn pedig 1944-ben indult meg, ekkor már az 1938-as értékének csak a huszonhatod részét érte.

1945-46-ban aztán még az 1944-es évhez képest is elképesztő mértékben zuhant a pengő értéke, melynek okai a háború óriási pusztításában keresendők.
A közvetlen háborús kiadások, a szovjet Vörös Hadsereg fedezet nélküli hadipénz-kibocsátása, majd a háború után fellépett áruhiány miatt hiperinfláció következett be, emiatt pedig, jobb megoldás híján, egyre nagyobb címletű bankókat bocsátottak ki a két év alatt.

Milliós, százmilliós címleteket adtak ki, majd megjelent az egymilliárd pengős is.

A hiperinfláció nem állt meg, 1946 májusának végén a pengőt felváltotta a milpengő, vagyis millió pengő, ám hamarosan ebből is ki kellett adni az egymilliárdos címletet, ezért júliusban a bilpengőt is be kellett vezetni, ami a milliárd ezerszeresét jelentette.

Legnagyobb címletként a százmillió bilpengő került forgalomba, ez a mai napig a világtörténelem legnagyobb forgalomban lévő bankjegyének számít.

A pengő válságát az 1946. augusztus 1-én bevezetett új pénznem, a forint oldotta meg.

Gyűjteményünkből az ötszáz pengőstől az egymilliárd milpengősig mutatunk be bankjegyeket az 1945-46-os évekből.