Noha a vírushelyzetből eredően minden intézmény bezárni kényszerült, múzeumunkban mégsem állt meg a munka.

Sajnálatos módon az érdeklődők számára nem volt alkalmunk személyes jelenléttel látogatható izgalmas kiállításokat rendezni, és közösségi eseményeket sem tudtunk tartani.
Munkánkkal nem magunkért, hanem a kultúráért és a látogatóinkért dolgozunk, ennélfogva módot szeretnénk találni a kapcsolatfelvételre veled, kedves Múzeumbarát, ki e sorokat olvasod.

Együttműködő fémkeresőseink révén az elmúlt években változatos leletanyaggal gyarapodott intézményünk Fémkeresős gyűjteménye. Mennyiségét tekintve a legtöbb lelet a 14-16. századból, a késő középkorból, korai újkorból került elő. Az erre a korszakra keltezhető fémtárgyak diverzitása felveti a kutatóban, hogy a gyűjtőterületünkön valaha élt lakosság sokkal jobb sorban élte mindennapjait, mint azt korábban gondoltuk. Mikor az Oszmán Birodalom 1566-ban megszállja a Körös-Maros közét, kialakítja közigazgatását, bevezeti törvényeit, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy sajátos, némely részletében kedvezőbb terheket (adózási szabályokat) vetnek ki, mint ami a helyi lakosságot a Magyar Királyság fennhatósága alatt sújtotta. Ebből eredően érintetlen maradt és tovább is fejlődött a térség Európa központi területei felé, a marhahajtáson és a posztóárun alapuló, oda-vissza irányú kereskedelme.

Új sorozatunkkal szeretnénk bemutatni az elmúlt időszakban előkerült legérdekesebb régészeti leleteket, melyek zöme fémkeresős tevékenységből származik.
Elsőként az egykori kereskedelmi kapcsolatok egyik lenyomatát mutatjuk be, egy angol plombán keresztül. Benkő József civil segítőnk írását olvashatjátok:

Angol plomba. Anyaga: ólom. Súly: 15,97 gr, Átm.: 43 mm. Állapota: hiányos, sérült, az előlap Av (averse) hiányzik.

Megtalálás módja: fémkeresős kutatás.
A tárgy megtalálója: Benkő József. Megtalálás éve: 2021.
A tárgynak csak az Rv (reverse) oldala, azaz hátlapja került elő és jutott be a Nagy Gyula Területi Múzeum gyűjteményébe, ezen tárgy egy rég elporlott szöveten, posztón függesztve jutott el vidékünkre. Egy olyan áru minőségét jelölve, amely a maga korában és kategóriájában a legjobbak közé tartozott.

A Német-Római Birodalomba, valamint a Lengyel Királyság területei felé irányuló szarvasmarha export (marhahajtás) jövedelmét, annak jelentős részét fektették be használati tárgyak és nyersanyagok (főként posztó) beszerzésébe.

A tárgytípus magyarországi szakértője Mordovin Maxim (ELTE BTK Régészettudományi Intézet) a jelenlegi ismeretek szerint még angol plombának határozza meg azzal a kikötéssel, hogy feltételezhetően a Németalföldön vagy Gdańskban a késő középkorban vagy a kora újkorban került fel arra az árura, amelynek a minőségét volt hivatott hitelesíteni.

A feldolgozatlan, jó minőségű angol gyapjúból vagy az Angol Királyság területén valamennyire feldogozott áru például a Németalföldi posztókészítő céhek műhelyeiben vált minőségi posztóvá.
Mint látható ez a darab, annak egyik fele a késő középkorban és kora újkorban használatos textilbárcák és plombák egyik legnagyobb méretű képviselője.