A tanyában petróleummal világítottak, melyet kőbutykosban általában a kamrában tartottak. Takarékoskodtak, csak alkonyat után használták a lámpákat.

A szobában a talpaslámpa kevesebb, a gerendára akasztott nagyobb függőlámpa több fényt adott a háziaknak.
Gyertyával csak akkor világítottak, csak ha nem volt petróleum a boltban.
Birkafaggyús gyertyamártással, gyertyaöntéssel már régen nem foglalkoznak.

Az első világháború után a mécsest a viharlámpa váltotta fel, melyet általában az istálló közepén álló oszlopra akasztottak, vagy a lovaskocsira. Bár tűzveszélyes volt, de nagyobb fényt adott és nem füstölt.

A zöld lámpaernyős, akasztható petróleumlámpa a monori tanyákról került a múzeumba. Gyűjteményünk jeles darabja, hosszú nyakú, díszes öntöttvas talpú lámpa.