Rózsa Zoltán felterjesztésére az orosházi Nagytatársánc bronzkori földvára, illetve a muszlimok lakta Árpád-kori település is bekerült a megyei értéktárba. A mellékelt fotó jól mutatja a lényeget: ezek a jelenségek ugyan a régmúlt emlékei, hatásuk azonban örök érvényű. Lássuk ezt kicsit közelebbről.

Az Orosháza délkeleti határában fekvő Nagytatársáncot a bronzkor végén emelték, védelmi okok miatt. A mai Magyarország területén ez a legnagyobb késő bronzkori fa-föld szerkezetű földvár; impozáns méretei, jellegzetes patkóíve magasról is jó látható.

Régiónk hagyományosan a Maroshoz, Arad térségéhez kötődik, így cseppet sem meglepő a Nagytatársánc térbeli elhelyezkedése sem, hiszen az Aradra vezető országút mellett áll – igaz, a mezőgazdasági munkálatoknak köszönhetően egyre rosszabb állapotban –, mintegy 3.000 esztendeje.

Az úthálózat, a csomóponti jelleg, a jó földrajzi fekvés hozta életre az Árpád-kori Orosháza települését is, melyről Veres József evangélikus lelkész is megemlékezik 1886. évi munkájában.

Az egykori falu területén folyt ásatások egy Kárpát-medencében is egyedülálló települést és temetőjét hozták napvilágra. Ennek, és a fémkeresős tevékenységnek köszönhetően ma már világosan látszik, hogy itt egy pénzváltással foglalkozó muszlim közösség élt a 12–13. század fordulóján, akik a tatárjárás okozta pusztításnak estek áldozatul.