Az Unesco Yehudi Menuhin kezdeményezésre emelte október 1-jét A zene világnapja rangjára 1975-ben.
Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését.

A citera távolabbi rokonait Ázsiában és Afrikában is megtaláljuk, európai népi hangszerként a 17-18. század folyamán főleg a német nyelvterületen ismerték, a skandináv országokban, ugyanúgy, mint nálunk, máig fennmaradt népi hangszerként.

Régebben akadtak nevezetes citerakészítők, akik egy-egy vidéket elláttak citerával.
Ilyen volt a két világháború között Hódmezővásárhely és Szeged környékén egy Krizsán Pál.
Békés környékén egy Füzesi nevű köröstárkányi citerakészítőt emlegettek a régebbi évtizedekből; tarisznyában a vásárra vitte citeráit és miközben árulta, játszott is rajtuk.
Az egész magyar nyelvterületen ismerik és használják e hangszert, de nem mindenhol egyenlő arányban, az Alföldön van belőle a legtöbb.

Az orosházi múzeum gyűjteményében található citera teste fenyőből, nyaka és vége keményfából készült 1952-ben Orosházán.