Táncsics Mihály orosházi választói körében – 1869 – rézkarc.

Táncsics Mihály (1799-1884) író, publicista, országgyűlési képviselő.

A takács végzettséget szerző, később tanítóként is dolgozó, magát demokrata republikánusként meghatározó Táncsics radikális hangvételű, rendszerellenes cikkei és röpiratai miatt már a reformkorban sűrűn szembekerült a hatalommal, 1847-ben börtönbe is került.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban vállalt szerepe miatt halálra ítélték, és jelképesen kivégezték. Az 1857-es amnesztiáig felesége a régi pesti házuk alatt bújtatta. 1860-ban felkelésre való lázítás miatt 15 év börtönre ítélték, a kiegyezéskor azonban szabadult.

Orosháza választókerületnek országgyűlési képviselőjeként 1869-72 között tevékenykedett. Képviselői munkájának java részét a földtelenség megoldását célzó orosházi törekvések támogatása jelentette.
Emellett igen jelentős szerepe volt a Nagyvárad – Fiume vasútvonal Szeged és Békéscsaba közötti szakasza építésének felgyorsításában is, 1870-ben adták végül át az Orosházát is érintő részt.
1872-ben, országgyűlési mandátumának lejárta után teljesen visszavonult a közélettől, Budapesten halt meg 85 évesen, 1884-ben.

A múzeum gyűjteményében található rézkarc Táncsics Mihályt választói körében örökíti meg, 1869-ben.
Nagy tiszteletnek örvendett Orosházán, mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a választást úgy nyerte meg óriási fölénnyel, hogy megromlott egészségügyi állapota miatt személyesen nem vett részt a kampányban.