Több mint 640 ezüstérmét találtak Tótkomlós határában az orosházi múzeum munkatársai. Az érmék egy már ismert, de elfeledett kincs maradványait képezték, amelyet feltehetően a tatárjárás idején rejtettek el.

Közel egy évszázad telt el a Kopáncs-pusztai éremlelet néven ismert leletegyüttes „első” megtalálása óta, de akkor csak a kincs egy részét gyűjtötte be két gazda a szántás során. Az 1919-es fellelés pillanatában legalább 400 érme lehetett az éppen felforgatott területen, melyeken megosztozott a két megtaláló. Egyikük hamarosan túladott az érmeken, mindössze 4 db pénz maradt meg a találó családtagjainál, míg a másik gazda 231 db érmét őrzött meg. Később Eperjesy Kálmán ezen pénzek alapján ismertette röviden a Kopáncs-pusztai éremleletet.

A leírás szerint „egy pénzzel telt fazekat vetett felszínre” az eke, azonban feltehetően csak az edény felső részét érhette el a szántás mélysége, így találhatták meg az orosházi múzeum emberei 98 évvel később a kincs maradványát.

A kincs pontos helyét – régi térképek és a korábbi leletről szóló leírás alapján – Kerekes György, az orosházi múzeum fémkeresős munkatársa határozta meg sikeresen. A lelőhely jelenleg természetvédelmi terület, ezért a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársa, Balogh Gábor is figyelemmel kísérte a régészeti munkát. Az adott helyen fémdetektoros kutatást, illetve leletmentő ásatást végeztek az orosházi múzeum munkatársai, melynek során meglelték a több mint 770 éve elrejtett, s majd 100 éve megtalált kincs magját.

A nagyjából egy tömbben megmaradt 34 érme mellett a pénzeket tartalmazó kis méretű fazék aljtöredékei is előkerültek, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy egykor itt ásták el az ezüsttel teli fazekat. Az ásatási területről további 25 érme került elő, illetve a több évtizedes szántás következményeként, további több száz érmét találtak meg a kincs magja körül kb. 50×34 méteres területen szétszóródva.

Összesen 644 darab ezüstérme látott napvilágot, melyek túlnyomó többsége friesachi denár. A Karintia északi részén található Friesach városáról elnevezett, jó minőségű ezüstpénz bevett fizetőeszköz volt a 12–13. század folyamán, egészen 1240-ig vezetőszerepet töltött be a pénzforgalomban. Ezek mellett magyar királyok, II. Géza és III. István érméi is megtalálhatóak voltak a pénzek között (az 1919-es leletben II. István és III. Béla denárjai is szerepeltek).

Különlegesség, hogy a friesachi denárok mellett egy angol penny is volt a fazék aljában, ami a Robin Hood-legendából (is) ismert I. (Földnélküli) Jánoshoz köthető.

A most feltárt pénzekkel együtt összesen 879 db érme tartozik a Kopáncs-pusztai éremlelethez – nem számolva a korábban eladott példányokkal.

A kincs elrejtési idejének meghatározásához még mindenképp további kutatás szükséges, az eddigi eredmények alapján azonban feltételezhető, hogy a tatárjárás kapcsán került a földbe a nagy mennyiségű ezüst.

A Kopáncs-pusztai kincsből fellelt összesen 879 db érme által felölelt kb. 100 éves időintervallum, valamint a pénzek jó állapota és jelentős ezüsttartalma alapján valószínű, hogy az érméket hosszabb idő leforgása alatt, s alapvetően ezüst mivolta miatt halmozták fel. Utóbbi állítást erősítheti az a kis ezüst huzalból készült ékszer (eredetileg feltehetően fülbevaló) is, ami a kincs közeléből, az érmék szóródási területéről került elő, s amely talán eredetileg szintén az edényben volt elrejtve a pénzekkel együtt.

A leletegyüttes feltárásában, illetve feldolgozásában közreműködtek az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum fémkeresős és régész munkatársai: Bene András, Benkő József, Biró Gábor, Bíró Gyöngyvér, Gyenge Antal Mihály, Kerekes György, Kvak Róbert, Rózsa Zoltán, Tóth Gábor, Zsikainé Náfrádi Krisztina és Zsikai Rajmund Péter. A kerámiaedény kiegészítését Rózsáné Feldmann Natália végezte.

Az éremlelet feltárásának története ide kattintva olvasható.