Városunk alapításának ünnepségsorozata idén rendhagyó keretek között, virtuálisan zajlik. Múzeumunk a megemlékezésében elsősorban a városalapítás időszakát járja körbe. Az érdeklődők megismerkedhetnek Orosháza betelepülésének körülményeivel, betelepítőjével, az alapításhoz kapcsolódó nevezetes tárgyakkal és az azokhoz tartozó legendákkal.

Ezen kívül régészeti korú veretekről és a főtéren talált szarmata kislányról is információkat szerezhetnek. Település-alapító őseink emlékének gondozása ebben a nehéz időszakban is kiemelt feladatunk, virtuális összeállításunkkal egyrészt köszönetet mondunk nekik, másrészt pedig példaként állítjuk küzdelmes, de sikeres életüket a mai emberek számára.

Orosháza alapítása

Városunk idén ünnepli alapításának 276. évfordulóját, 1744. április 24-én, Szent György napján érkeztek ide a Zombáról evangélikus hitük miatt elüldözött családok. Erre emlékezünk meg most a következőkben.

Településünk területe a török uralom alatt elnéptelenedett, kietlen mocsaras pusztasággá vált. A török kiűzése után kincstári birtok volt, azonban lakatlansága miatt a Habsburgok kevésbé fontos területként könyvelték el. III. Károly király a gyulai uradalom részeként, szolgálataiért cserébe 1723-ban odaajándékozta hadsereg-élelmező biztosának, Harruckern János Györgynek. 1742-ben Harruckern meghalt, a birtokot fia, Ferenc örökölte, aki 1743-ban a megye főispánja lett. A területet hasznosítani szerette volna, ezért telepeseket keresett: lehetőleg egynemzetiségű és egy vallású embereket, akiket szabad vallásgyakorlás és elegendő mennyiségű föld ígéretével igyekezett idecsábítani. Ez a hír eljutott a Tolna megyei Zombán élő magyar nemzetiségű, evangélikus vallású, szabad költözködésre jogosult családokhoz is, akiket az ottani katolikus földesúr, Dőry Ignác a hitük miatt elüldözött. 1743-ban küldöttséget indítottak Csabára Harruckern Ferenchez, akivel nyáron meg is egyeztek, szerződést kötöttek az orosházi pusztára. Ezek után értesítették a Zombán maradtakat, akik közül 70 család még a tél beállta előtt megérkezett Csabára. Ott átteleltek, majd 1744. április 24-én Dénes Sándor tanító vezetésével megszállták az orosházi pusztát, a mai Táncsics utca keleti oldalán és a Zombai utcán vertek tanyát. Így kezdődött tehát a mostani településünk története. Isten éltessen sokáig, Orosháza!

Báró Harruckern Ferenc Domokos (1696-1775), városunk betelepítője

Harruckern János György és Vorstern Anna Mária gyermeke. Édesapja halála után, 1742-ben örökölte meg a Harruckern-birtokot, mely Békés, Csongrád és Zaránd megyei birtokokból állt. Állami szolgálatát már korábban megkezdte, 1729-ben a császári udvari kamara tanácsosa lett, 1730-tól pedig édesapja, az akkori békési főispán jobbkeze volt Gyulán. Többször édesapja helyett kényszerült intézkedni az 1730-as években. Apja halála után Mária Terézia 1743-ban Békés megye főispánjává nevezte ki.

Harruckern Ferenc folytatta apja politikáját, igyekezett benépesíteni a birtok lakatlan területeit. Jelentős kedvezményekkel toborozta földjeire az új telepeseket, úgymint a kevesebb adó, vagy a szabad vallásgyakorlás. Ezek a feltételek csábították ide a településünket megalapító zombai evangélikusokat is. A letelepülésre készülő új telepesek az északabbra fekvő Királysági pusztát akarták birtokba venni már 1743-ban, de ezt Harruckern elutasította. A báró tervei ugyanis ehhez a területhez kapcsolódtak, az itt keresztülfutó utakat kívánta ellenőrzése alá vonni, valamint a pusztákon zajló kereskedelmet és állathajtást.

A betelepítések mellett fontos reformokat vezetett be a megyei közigazgatásban is. 1744-ben az ő javaslatára jött létre az alszolgabírói tisztség, 1748-ban pedig két járási szolgabíróságot is alapítottak. Ezek mellett talán a legfontosabb intézkedése mégis a vármegyei-uradalmi pénztárnokság különválasztása volt 1762-ben. Harruckern Ferenc fiúörökös nélkül halt meg 1775-ben, így hatalmas birtokai gazdátlanná váltak.

A zombai harang

Az orosházi evangélikus templom oltára mellett egy nagy becsben tartott relikvia, a zombai harang látható. A Zombáról érkezett evangélikusok hozták magukkal ezt az ősi kisharangot. Joseph Steinstock öntötte Budán. Súlya 75 kg, alsó átmérője 50 cm. Felső pártázatán körbefutó felirat: „GOS MICH IN OFEN IOSEPH STEINSTOCK.” Öntési éve pontosan nem ismert, annyi bizonyos, hogy 1730 és 1744 között kellett készülnie, mivel ezt a harangot 1744-ben hozták magukkal a betelepülők, a harangöntő pedig 1730-tól kezdve öntött saját nevén harangokat. Palástján a következő felirat található: „CAMP ECCL OROS HAZA IN COM BEK A 1744”. Ezt valószínűleg később vésték bele. Másik oldalán Krisztust láthatjuk megfeszítve, a kereszt alatt János és Mária. A harang 1906-ban megrepedt, ekkor újat öntöttek helyette.

Hogy mennyire fontos volt eme kis harang a betelepülő evangélikusoknak, azt az alábbi idézet kiválóan szemlélteti:

„Hosszú volt a kis harang útja Zombától Orosházáig. De valóságos diadalút volt az! Nappal akísérő asszonyok, fiúk és leányok gondos keze simogatta, becézgette. Óvták a széltől, a portól, a hidegtől, vagy a perzselő nap melegétől. Éjtszakának idején pedig a viharedzett férfiak erős karja védelmezte a lappangó veszedelmek ellen. Mikor kijelölték az építendő község helyét, a tér közepére haranglábat ácsoltak. Majd felszerelték a kis harangot és imára harangoztak. A kietlen pusztaságban felhangzó harangszóra bujdosó őseink megilletődve borultak imára. Azután pedig megújult erővel fogtak hozzá a munkához, »fecskerakású« házikóik építéséhez.” (Molnár Imre: Az orosházi evang. egyház rövid története. Orosháza, 1930. 22. oldal.)

Az üveg körtefa

Orosháza főterének közepén 2013 óta egy 5 méter magas üveg körtefa áll. Az alkotást a Kovács Júlia-Szilágy András művészházaspár álmodta meg és készítette el. Az Orosháza újratelepítése című üvegplasztika Európában is egyedülállónak számít ötméteres magasságával, a kompozíció esténként fény- és hangjátékkal teszi különlegessé a város új főterének hangulatát.

De vajon miért éppen üveg és miért éppen körtefa?

Az üveg arra utal, hogy a modern Orosháza egyik fundamentuma éppen az üveg, hiszen az üveggyári beruházások alapozták meg azt a gazdasági fejlődést, melyen a város átment az utóbbi évtizedekben.A körtefa pedig egy városalapításkori legendának állít emléket: az 1744-ben, Szent György napján az orosházi pusztára érkező zombai telepeseket egy hatalmas vadkörtefa fogadta, melyhez kiköthették lovaikat. A Kishegyi szőlők tájékán állhatott ez a fa, Veres József azt jegyezte fel róla, hogy 1849-ben vágták ki, és a belőle készült tőkén fegyvert kovácsoltak.